Ötven perccel később Eve besétált a New Yorl-i rendőrkapitányság épületében berendezett apró irodájába. Tipikusan úgy is nézett ki, mint egy zsaru - nem csak a válla alatt
lógó fegyvertáskája tette, de kopott bakancsot és kifakult
farmernadrágot viselt. És a tekintetén is látszott - azon a tekinteten,
amely csak ritkán siklott el az apró részletek fölött. Mélybarna szemei
voltak, és csak néha pislogott. Ehhez jött még a szögletes arc, az
élesen kiálló arccsont, a telt ajkak, és az apró gödröcske az állán.
Lazán, nyugodtan lépdelt - pillanatnyilag nem kellett sehová sem
sietnie. Miközben helyet foglalt az íróasztala mögött, elégedetten
beletúrt rövid, de csak alkalomszerűen vágott barna hajába.
Még le
kellett gépelnie a jelentését, elküldeni a másolatokat az érintetteknek,
és utána le is tehette aznapra a szolgálatot. Az irodája keskeny ablaka
mögött teljes erővel dübörgött a légi forgalom. De a légibuszok
kürtjeinek folyamatos bömbölése, és a kopterek rotorjainak a csattogása
egyáltalán nem zavarta. Végül is New Yorkhoz ez a zaj már
hozzátartozott.
- Bekapcs - parancsolta, majd dühösen felszisszent,
amikor a számítógép képernyője sötét maradt. - A francba, ne kezdd már
megint. Bekapcs. Kapcsolódj már be, te szemétláda.
- Talán be kellene
adnod neki a személyi azonosítódat - szólalt meg a belépő Peabody.
- Azt
hittem, visszaállították hangfelismerésre.
- Vissza. De eltolták.
Szerintem a hét végére vissza kellene küldened a karbantartókhoz.
- A
fenébe - pörölt Eve. - Hány rohadt számot kellene egy embernek észben
tartania? Kettő, öt, nulla, kilenc - és felsóhajtott, amikor a szerkezet
életre köhögte magát. - Jobb, ha már azt az új gépet hozzák vissza,
amit úgyis megígértek - csúsztatott be a számítógépbe egy diszket. -
Mentsd le John Henry Bonning adatait. Az ügyirat száma 4572007-H. A
jelentés másolatából pedig küldj át egy példányt Whitney kapitánynak.
-
Szép, gyors munkát végeztél Bonninggal, Dallas.
- Annak az embernek akkora az agya, mint egy szem pisztácia.
Összevesztek húsz rohadt krediten, és emiatt képes volt kihajítani az
üzlettársát a csukott ablakon. És azt akarta bemesélni nekem, hogy csak
az életét próbálta megvédeni, amikor amaz rátámadt. Az áldozat legalább
száz fonttal nyomott nála kevesebbet, és hat hüvelykkel nőtt
alacsonyabbra. Seggfej - sóhajtott fel lemondóan. - Az ember azt
gondolná, legalább egy kést vagy egy baseballütőt tartott a kezében.
Eve
hátradőlt, megmasszírozta a nyakát, és meglepve tapasztalta, hogy
lassan oldódik benne a feszültség.
- És olcsón meg akarja úszni.
Fél
füllel az ablak mögötti lármát hallgatta. Az egyik, ingázókat szállító
légibusz hangszórója bömbölve reklámozta az üzemeltető céget.
- Heti,
havi és éves bérletek válthatók! Váltson a LÉGIBUSZ-ra, erre az
emberarcú közlekedési eszközre. Kezdje és fejezze be stílusosan a
munkanapját.
Akarod mondani, szardíniastílusban, gondolta Eve. Mivel
egész nap esett a hideg, novemberi eső, maga elé képzelte, milyen
látványt nyújthatnak az utcák. Így tökéletes a befejezése egy munkával
töltött napnak.
- Vége - kapta fel kopott bőrdzsekijét Eve. - Épp itt a
váltás. Lelépek. Tervezel valami izgalmasat a hétvégére, Peabody?
- Csak
a szokásost. Férfiakat falok és szíveket török össze.
Eve a segédje
komoly ábrázatát látva elvigyorodott. A pimasz Peabody, gondolta
magában. A tetőtől talpig zsaru Peabody.
- Elég vad életet élsz. Nem is
tudom, hogy tudod tartani a lépést.
- Aha, ez vagyok én. A bulik
királynője - nyitotta ki szárazon mosolyogva az ajtót Peabody, épp abban
a pillanatban, amikor Eve telelinkje csipogni kezdett. Mindketten a
készülékre meredtek.
- Harminc másodperc, és már a földszint felé
tartanánk.
- Talán csak Roarke akar figyelmeztetni, hogy ne feledkezzem meg a ma
esti vacsorameghívásról - kattintotta fel Eve az egységet. - Dallas,
gyilkossági csoport.
A képernyő vad színorgiával telt meg - sötét,
ronda, villogó színekkel. A hangszóróból lassú, mély zene áradt. Eve
automatikusan nyomkövetésre kapcsolt, mire a képernyő tetején megjelent a
Hívóazonosítás sikertelen felirat.
- Maga a legjobb, akit ebben a
városban csak ajánlani tudtak, Dallas hadnagy. Csakugyan ilyen remek
lenne?...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése