- Dallas, azt hiszem, találtam valamit - emelt fel Peabody egy kosarat, amit a nappaliban talált, a képernyő alatti polcon.
- Mi az?
- Varrókosár. A lány szeretett varrogatni - emelt fel egy spulni zsinórt Peabody, amely ugyan nem vörös volt, de nagyon hasonlított arra, amivel Elisát megfojtották.
Eve közelebb lépett, hogy alaposabban szemügyre vegye, de ebben a pillanatban egy göndör, világosszőke hajú, pufók arcú kislány lépett be a szobába.
- Ez az anyué. Nem szabad hozzányúlni az anyu varrókosarához.
- Izé...
- Majd én - súgta Peabody, miközben Eve kezébe nyomta a kosarat, és leguggolt a gyerek elé. - Szia. Ugye, te vagy Vonnie?
A gyerek behúzta a nyakát.
- Nem szabad idegenekkel beszélnem.
- Ezt nagyon jól mondod, de rendőrökkel beszélhetsz, igaz? - adta a kislány kezébe a jelvényét Peabody. - Ugye, az anyukád mesélt neked a rendőrökről?
- Ők segítenek az embereken, és fogják meg a rosszfiúkat.
- Ahogy mondod. Peabody nyomozó vagyok, ő pedig Dallas hadnagy.
- Mijaz a hannagy?
- A munkája - válaszolt azonnal Peabody. - Azt jelenti, hogy ő egy rendőr, aki már rengeteg rosszfiút megfogott.
- Oké. Nem találom az anyut. Deann néni alszik. Megtalálod az anyumat?
Peabody a kislány feje felett Eve szemébe nézett.
- Miért nem keressük meg inkább Deann nénit? - javasolta.
- Ő alszik - remegett meg Vonnie szája. - Azt mondta, hogy egy rossz bácsi bántotta az anyut, és ezért nem tud hazajönni. De én azt akarom, hogy jöjjön haza. Most rögtön!
- Vonnie...
Ám a kislány ellökte magától Peabody kezét, és Eve elé állt.
- Tényleg bántotta egy rossz bácsi az anyut?
- Jobb lenne, ha most velem jönnél, Vonnie.
- Tőle akarom hallani - mutatott apró ujjával Eve felé, miközben felhúzta az alsó ajkát. - Ő a hannagy.
Jézusom, gondolta Eve. Ó, Jézusom. A fejével intett Peabodynak, hogy kerítse elő Deannt, majd leguggolt a gyerek elé, éppen úgy, ahogyan korábban Peabody.
- Igen. Nagyon sajnálom.
- Miért?
- Nem tudom.
A kislány búzavirágkék szemébe könnyek gyűltek.
- Elment a doktorhoz?
Eve Morrisra gondolt, az acélasztalra, és a halottasház rideg, éles fényű lámpáira.
- Nem egészen.
- Ha az ember doktorhoz megy, utána sokkal jobban lesz. Anyunak is doktorhoz kell mennie. Ha nem jöhet haza, el tudsz vinni hozzá?
- Nem. Olyan... Olyan helyen van, ahová nem mehetünk utána. Csak annyit tehetek, hogy megtalálom azt az embert, aki bántotta, hogy megbüntessék érte.
- A szobájában kell maradnia?
- Igen. Akkor nem bánthat senkit.
- Utána hazajön az anyu?
Eve tehetetlenül felnézett, és amikor megpillantotta Deannt, elöntötte a megkönnyebbülés.
- Vonnie. Gyere ide, kislányom.
- Az anyut akarom!
- Tudom, kicsikém. Tudom - ölelte magához szorosan a kislányt Deann, aki a vállára hajtotta a fejét, és keserves zokogásban tört ki. - Elaludtam. Elnézést.
- Tudom, hogy most nagyon nehéz. Tudom, hogy nem a legjobbkor, de meg kell kérdeznem...
További könyvinformációk...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése